TARTÁSI TANÁCSOK

Egy kis segítség a nyúl tartáshoz

Általában a nyúlról és egy kis etológia

A házi nyúl az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) háziasított változata, így ugyanazok a tulajdonságok jellemzőek rájuk is. Az üregi nyúl a föld alá építi fészkét a nyúl várat, ehhez ugye ásnia kell. Ez a viselkedés házi kedvencünknél is jelentkezik. Ez egyrészt vemhesség alatt, illetve fészek építésekor (fokozottabb ásás), másrészt a hétköznapi tevékenységei során is jelentkezik. Ilyenkor vagy ki szeretne jönni a ketrecből vagy egy saját kis rejtekét még „otthonosabbá” szeretné tenni. Az ismeretlen területet fokozatosan derítik fel, mindig a kiinduló pontra visszatérve. Közben, mintha bólogatnának, vesznek szagmintát az új helyről. Mivel préda állatok, elég félénkek és ezért néha kicsit barátságtalannak tűnhetnek, de ha az ő ütemükben hagyjuk, hogy megismerjenek, hamar a barátunkká válhatnak. Ne tegyünk feléjük hirtelen mozdulatokat, mivel azt veszélyként fogják érezni. Ha elszökne, ne kergessük, mert úgyis a nyuszi a gyorsabb, hanem szép lassan cserkésszük be. A hangos, éles zajoktól szintén megijednek. Felfokozott izgalmi állapotban dobognak, vagyis mellső lábukra támaszkodva a hátsókat a földhöz ütik. Ilyenkor nyugtassuk meg az állatot. Lehet, hogy valami olyat hall vagy érez, ami nekünk fel sem tűnik. A nyulakra jellemző a caecotrophia, vagyis a lágy, szőlőfürtszerű, szagos székletüket megeszik, mivel ezekből sok hasznos vitamint nyernek, amik elengedhetetlenek a számukra. A nyulak hallása és szaglása kitűnő. Ha eleget foglalkozunk velük sok mindenre megtaníthatók. Jutalmazással és szidással érhetünk el sikereket. Jutalmazásként, ha valamit „jól” csinált, a nekünk kedvező viselkedési formát mutatta, használjuk a kedvenc csemegéjét. Ha mindig ugyan azzal a hangsúllyal szidjuk, ezt is megtanulja. Ha a nyuszink megszeret minket, és szinte fajtársnak tekint, „udvarolni” fog, vagyis makogva a lábunk körül rohangászik. Ahogy idősödnek egyre több féle hanggal kommunikálnak.

Új családtag érkezése

Aznap mikor haza visszük a jövevényt és betesszük a ketrecébe, hagyjuk, had fedezze azt fel. Ilyenkor még ne tegyük be a kis házikót, mivel így kénytelen a körülötte lévő világgal foglalkozni. Pár napig ne engedjük ki a ketrecből egészen addig, amíg meg nem szokik minket és oda nem jön hozzánk. Mikor aztán végre kinyitjuk neki az ajtaját, a saját ütemében kell felderítenie az ismeretlen terepet. Mindig hagyjuk szabadon a ketrecbe vezető utat, ahová visszaszaladhat, ha megijed.  

Lakhely kialakítása

 Megfelelően nagy ketrecet válasszunk nekik, amiben ki tudunk alakítani egy WC sarkot, egy etető és itató részt. Először nézzük meg hogy a nyuszi a friss ketrecben pár nap elteltével hová végzi a dolgát. Azt a területet, sarkot választotta ki WC- nek, így hogy a saját dolgunkat is megkönnyítsük érdemes egy sarok tálcát oda tenni, amibe jó nedvszívó, pelletált almot teszünk. A ketrec többi részére puha aljzatot helyezzük. Környezet gazdagításként használhatunk WC papír gurigát, amibe szénát tömködhetünk, így el tud vele játszani mire kiszedi belőle. Bár a játékok tárháza szinte végtelen és a fantáziánkra van bízva, hogy miket találunk ki még nekik. Amire mindenképp figyeljünk, hogy apró műanyag dolgokat ne egyenek meg. A ketrecbe, tegyünk egy külön kis házikót, amibe vissza tud vonulni és elmélkedhet a világ dolgairól. Az olyan neki mint egy odú, ahol biztonságban van és védettséget élvez. Így innen soha se vegyük ki, hagyjuk, hogy magától jöjjön elő.

Táplálás

Az egyik legfontosabb dolog, hogy ne hízlaljuk túl az állatot. Sajnos ezt sok gazdi, pusztán szeretetből elköveti. Ennek azonban egészségre káros hatásai is vannak. Ha tápot váltunk azt fokozatosan tegyük, először keverve a régit az újjal, mivel a nyusziknak nagyon érzékeny a bél flórájuk és könnyen felborulhat. Naponta egyszer elég ez etetőjükbe nyúl tápot adni, mindezt az esti vagy kora reggeli órákban, a természetes életvitelükhöz igazodva. Széna viszont mindig legyen előttük, ezt célszerű külön szénarácsba tenni, ugyanis a már bekoszolódott, átázott szénát nem eszik meg. A széna nem hizlal és sok hasznos tulajdonsága is van. Pl.: Segít megakadályozni a gyomorban szőrgolyó (bezoár) kialakulását. Ugyanis a nyulak a macskákkal ellentétben nem tudnak hányni, így a lenyelt dolgok csak egy irányban távozhatnak belőlük. Főleg szőrváltáskor elég sokat le tudnak ebből nyelni, miközben magukat tisztogatják. (Erről bővebben a betegségek témakörnél)Illetve A másik nagyon fontos dolog a víz. Mindig kell előttük frissnek lennie, főleg a nyári meleg időszakban, illetve laktáláskor (amikor a nyuszi szoptat), mivel ilyenkor megnövekszik a víz igénye. Lehet nekik szobahőmérsékletű gyümölcsöket, zöldségeket adni, de nem túl nagy mennyiségben, jutalomfalatként. Feltétlenül jól mossuk meg ezeket mielőtt a nyuszinak adjuk, mivel a permet rajtuk maradhat, ami mérgező. Némelyik növény mérgező lehet, így nézzünk utána melyek ezek a nyuszi biztonsága érdekében. (http://www.medirabbit.com/HU/Digestive/Food/toxic_plants_hu.pdf )

Gondozás

A nyuszikat néha fésülni kell, főleg ha hosszú szőrűek. Mint már az előbbiekben említettem a szőr bezoár súlyos gondokat okozhat. A házi kedvencként tartott nyusziknál elengedhetetlen dolog a karmok vágása. Vad társaikkal ellentétben nem tudják ezeket lekoptatni és az nem csak esztétikai probléma, hanem a túlnőtt karmok letépődhetnek, betörhetnek stb. így fájdalmat is okozhatnak a nyusziknak. Kezdetben, amíg nem sajátítottuk el a karom vágás művészetét kérjük az állatorvos segítségét. Foghibás nyusziknál a fogak szabálytalan növése is komoly gondokat okozhat. Így ellenőriztessük rendszeresen a nyuszik fogát.

Etetés?

A nyúlfélék gyors anyagcseréjű állatok, az étvágytalanságot, a táplálék visszautasítását már egyszeri alkalom után is komolyan kell venni és konzultálni érdemes az állatorvossal. Már egy fél napos eleségelutasítás betegség jele lehet, egy napos éhezéstől pedig már akár súlyos következmények alakulhatnak ki. Ebből adódva, ha egy napnál tovább vagyunk távol meg kell szervezni a kisállat etetését. Alomként fűszénát használva egy-másfél napot még azért átvészelnek a nyuszik, ha előtte jóllakattuk őket.

A lakásban tartott nyuszik tápláléka főleg szénából, zöldféléből, zöldségből, gyümölcsből és kevés magból álljon: A kisállat-kereskedésekben kapható réti szénát nem lehet túladagolni, akár egész nap szálazhat belőle. A széna magas rosttartalmánál fogva fontos szerepet tölt be az emésztés egyensúlyban tartásában, másrészt koptatja az állandóan növő fogakat, ráadásul jó elfoglaltságot is jelent a kisállat számára. Nagyon érzékenyek a gombatoxinokra, így dohos szagú penészes fűszénát semmiképpen nem szabad adni.

A zöldféléket, zöldségeket és gyümölcsöket tiszta csapvízzel lemosva, leszáradva, esetleg kissé megfonnyasztva, lehetőleg ne hidegen adjuk. Adhatunk sárga és fehérrépát levelestül, karalábé és reteklevelet, brokkolit, kevés karfiolt levelestül, zöldsalátát módjával, uborkát, paradicsomot, almát, görögdinnyét, sütőtököt, zsenge kukoricát, cseresznyét, őszibarackot, szőlőt, kivit stb. Sose kapjon egyféléből sokat, etessük változatosan. Nagyon fontos, hogy a nem magevők. Egy lakásban tartott törpenyúlnak az egynapi magadagja legfeljebb egy-két teáskanálnyi a kereskedelemben kapható magkeverékekből. Ha a mageleség folyamatosan áll a rágcsáló előtt, úgy attól nem csak elhízik, de könnyen erjedéses hasmenést is okoz.

Hasonló okokból kenyeret sem adhatunk sokat a nyuszinak. Hetente egyszer-kétszer adott kisebb darab szárított kenyérhéj előnyös a fogkoptatás miatt. Táplálékmaradék ne szennyezze a terráriumot, a két etetés között minden megmaradt eleséget vegyünk ki. A nyúlfélék és néha a tengerimalac reggelente a végbélből egy speciális lágy bélsarat szív ki, ami nem kóros dolog.

Itatás?

Minden állatnak szüksége van vízre. A napi folyadékszükséglet nagy részét a zöldfélékből és gyümölcsökből fedezik, de emellett több-kevesebb vizet is isznak. A legideálisabb a golyós önitató, amit minden rágcsáló hamar megtanul használni, és nem vizesíti át a terráriumot. Az itató vizét néhány naponta friss vízre cseréljük.

Elhelyezés?

A lakásban tartott nyuszik lakhelyéül a testméretnek megfelelő terráriumot vagy ketrecet választhatunk. A terráriumot a lakás egy nyugodt, huzatmentes, lehetőleg természetes fénnyel megvilágított, de az erős naptól védett, a fűtőtesttől megfelelő távolságra lévő, szobahőmérsékletű helyén helyezzük el. Alomnak tiszta száraz pormentes faforgácsot, fűszénát, esetleg papírvattát, mókusféléknek darabolt fakérget használhatunk. Az alom alá egy réteg macskaalmot tanácsos tenni nedvszívóként. Az almot rendszeresen cseréljük, ne engedjük átnedvesedni. A megfelelő gyakorisággal cserélt alom mellett az egészséges, vagyis magát rendszeresen mosdató nyuszi fürdetése felesleges, sőt káros.

Az almon tartott nyuszik karmai nem kopnak megfelelően, ezért ezeket havonta ellenőrizni, vágni kell. Minden kisállatnak szüksége van egy megfelelő búvóhelyre. Nagyon fontos, hogy folyamatosan tartsunk rágófát a terráriumban. Erre a legalkalmasabb néhány gyümölcsfaágat (pl. cseresznye, barack, körte, alma) jól lemosva, legjobb rügyestül, vagy akár levelestül, gyümölcsöstül behelyezni. A gyümölcsfaágak kérgét szívesen lehántolják, miközben állandóan növő fogukat a lehető legtermészetesebben koptatják.